Sukoró- Nadap-Pákozd - 2022. október 08. 

2022. október 08-án a Velencei-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal. 

A túra teljesített útvonala: Sukoró (Zsuzsi presszó) – Gyapjaszsák – Nadap-szitezési-ősjegy – Likaskő – Angelika-forrás – Bodza-völgy - Ingókövek – Bella-tó - Pákozd

Túravezető: Kecskeméti László 

A túrára, a csapat egyik része személygépkocsival, másik része pedig vonattal-busszal ment. A vonatosoknak a Déli pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal Velencéig utaztunk, majd tovább busszal Sukoróig (Zsuzsi presszóig) és ott találkoztunk az autósokkal. Ott volt a túra kezdő helyszíne. 

Sárga kereszten kezdtük a túrát, e jelzés vezetett el bennünket a Gyapjaszsákig, ott rövid pihenőt tartottunk, majd továbbra is e jelzésen haladtunk egészen addig, amíg el nem értük a piros sávot, melynek jobb oldali ágát követve eljutottunk Nadapra, a szintezési ősjegyig (Ősmasszívumig). Ott hosszabb pihenőt tartottunk, majd e jelzésen tovább haladva elértük a piros keresztet, arra rátérve – a település főutcáját is érintve - jutottunk vissza az együtt futó piros és sárga sávhoz. E két jelzést követtük, amíg elértük a piros háromszöget, mely elvezetett bennünket a Likaskőig. Ott rövid pihenő, fotózás stb., majd a piros háromszögön visszamentünk a piros sávig. Annak jobboldali ágán eljutottunk az Angelika-forrásig. Ott ismét pihenőt tartottunk, fotóztunk stb. A forrás vízhozama – ottjártunk idején – egyenlő volt a nullával, lényegében kiszáradt.

A túra folytatásaként a forrástól a piros kereszten - a Bodza-völgyet és a Hurka-völgyet követve - elhagytuk a szurdokot, és egészen a sárga sáv becsatlakozásáig e jelzést követtük. Ott rátértünk a sárgára, majd a sárga háromszögre, amely jelzésen eljutottunk a Pandúr-kőig, Kocka-kőig, Oroszlán-szikláig, ezeknél a különleges sziklaképződményeknél is megálltunk, fotóztunk stb. Következett a túra befejező szakasza, a zöld sávon és zöld kereszten, a Bella-tó érintésével jutottunk le Pákozdra, ahol a túra véget ért.

Némi cukrászdai pihenő után megkezdtük a hazafelé utat. Az autósok mellett hárman maradtunk vonatosok, a két autóba mindhármunkat befogadták, ennek köszönhetően jelentősen lerövidült a hazautazással eltöltött idő. 

A túra útvonala nagyon szép környezetben, völgyekben, ösvényeken, fennsíkokon vezetett, és az Ingóköveknek, egy számunkra új csoportját is megcsodáltuk.  

A jelzések nagyjából megvoltak, de azért jó lett volna, ha az elágazásoknál még néhányat elhelyeznek. 

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, a szabadban töltött idő nagy részében tiszta napsütést élvezhettünk, az októberi ruházatunkon alaposan könnyíteni kellett. Az útviszonyok jók voltak. 

A túra útvonalán közepes forgalommal találkoztunk, azonban egyes kiemelt helyeken (Angelika-forrás, sziklacsoportok) nagyobb tömeg volt. Az egyik sziklaképződményt mi már nem is tudtuk megközelíteni, annyian voltak körülötte. Sok kutyasétáltató is fent járt a hegyekben. 

Induláskor 12-en voltunk, ebből három fő Nadapon befejezte a túrát, kilencen vágtunk neki a hosszabb útnak, amely végül kb. 18 kilométer lett. Nekem egy kicsit szokatlan volt ez a hosszú táv, elfáradtam. Összességében a túra nem volt nehéz, csak – számomra – hosszúra sikeredett. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2022. október 08. 

Molnár Béla

Fenyőgyöngye-Libanoni cédrus - 2022. szeptember 24. 

2022. szeptember 24-én a közeli Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal. 

A túra teljesített útvonala: Fenyőgyöngye – Árpád-kilátó – Macis játszótér – Libanoni cédrus – Görgényi út

Túravezető: Molnár Béla (én voltam) 

A találkozó helyszínétől (III. kerületi Kolosy térről) a 65-ös busszal jutottunk el a Fenyőgyöngyéig, túránk kiinduló állomásáig. A kék jelzés déli ágán indultunk el, és az Árpád-kilátóig követtük e jelzést. Ott rövid pihenőt tartottunk, gyönyörködtünk a szép kilátásban (majdnem tiszta idő volt). Előkerültek a flaskák és egy üveg bor is, ettünk ittunk, élveztük a szép időt. Folytatva a túrát, a zöld körút baloldali ágán haladtunk a Macis játszótérig, ott megkerestük a piros körutat és az vezetett el bennünket a Kondor útig. Ott megkerestük az ott található fakülönlegességet, a Libanoni cédrust. Ez egy védetté nyilvánított hatalmas fa. A telek, amelyen áll, egykor Fedák Sári (ma már nem létező) villájának parkjához tartozott. A parkban található asztalnál hosszabb pihenőt tartottunk. 

Eredetileg Hűvösvölgy lett volna a túra végállomása, de a csapat úgy döntött, hogy ballagjunk ki a Görgényi útra a 11-es buszhoz és ott fejezzük is be a túrát. 

A túra útvonalán igen nagy forgalom volt. Sok túrázóval, és kiránduló családdal, kutyasétáltatóval találkoztunk. 

A megtett távolság kb. 8 kilométer volt. Kezdésnek egy hosszú emelkedővel nehezített, de összességében könnyű túra volt. 

Az időjárásra különösebb panaszunk nem lehetett. Kiváló kiránduló időt fogtunk ki. 

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Végig ismert úton haladtunk. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2022. szeptember 24. 

Molnár Béla

Hármashatár-hegy - 2022. szeptember 10. 

2022. szeptember 10-én a közeli Budai-hegységbe, a Hármashatár-hegy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal. 

A túra teljesített útvonala: Fenyőgyöngye – Hármashatárhegyi út – Guckler Károly út – Virágos-nyereg – Máriahegy dűlő – Rozália Téglagyár - Bécsi út

Túravezető: Molnár Béla (én voltam) 

Találkozás a III. kerületi Kolosy téren volt. Onnan a 65-ös busszal jutottunk el a Fenyőgyöngyéig, túránk kiinduló állomásáig. 

A kék sávon kezdtünk, majd a zöld sáv jobb oldali ágán haladtunk tovább. E jelzésen elértük a Guckler Károly utat, amely elvezetett bennünket a Virágos-nyereghez. Több évvel ezelőtt jártunk ezen az úton, azóta, kellemes meglepetésünkre jelentős fejlesztések történtek a Guckler Károly úton. Épült egy kilátó pont, amelyet távcsövekkel is felszereltek, csodás panoráma nyílik a városra. A Nelli pihenőnél (Guckler sziklánál) erdei padokat és asztalokat helyeztek el. Tartottunk is egy hosszabb pihenőt, ahol körbenéztünk, fotóztunk, eközben észrevettük, hogy a sziklán eddig található „Nelli” táblát Guckler Károly emléktáblára cserélték. Továbbhaladva eljutottunk a Virágos-nyereghez, ahol az addig 16 fős csapatunk ketté oszlott. Néhányan az OKT bélyegző pontját is meglátogatták, majd nyolcan leballagtak az Erdőalja útra és onnan a 137-es busszal jutottak vissza városba. Hatan viszont tovább haladtunk a Csúcs-hegy oldalában haladó zöld sávon - Máriahegy dűlőn. Egy idő után újra találkoztunk a Virágos-nyeregnél elhagyott kék sávval. E jelzés elvezetett bennünket a Bécsi útra, ahol a túra befejeződött, és 218-as busszal megkezdtük a hazafelé utat. 

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. 

Az időjárásra különösebb panaszunk nem lehetett. Induláskor ugyan néhány csepp eső megijesztett bennünket, de a felhők gyorsan feloszlottak, és később majdnem tiszta napsütésben volt részünk. 

A túra útvonalán közepes forgalommal, több sportolóval és túrázóval is találkoztunk, néhány kutyasétáltató is fent járt a hegyekben. 

A hosszabb utat vállalók kb. 10 kilométert tettek meg. Kezdésnek egy hosszú emelkedővel nehezített, de összességében könnyű túra volt. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2022. szeptember 10. 

Molnár Béla

Pátyi-elágazás - Perbál - 2021. május 29. 

2021. május 29-én a Budai-hegységbe, Anna-vadászház környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Pátyi-elágazás - Anna-vadászház – Cseres-tető – Széna-hegy – Fehér-út – Szerdahelyi-vágás - Perbál

Túravezető: Kecskeméti László 

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan Volán busszal mentünk a Pátyi-elágazásig, ahol a túra kezdődött.

A zöld kereszten indultunk el, amely jelzést az Anna-vadászházig követtük. Megjegyzem, hogy a zöld kereszt nem a megszokott sóderos úton kezdődik, hanem a buszmegállóhoz egy kicsit közelebb, a Páty felé leágazó aszfalt úttal szemben, egy ösvényen indul. A sóderos útra néhány száz méterrel följebb csatlakozik be, onnan már azon haladtunk tovább. Az Anna-vadászháznál pihenőt tartottunk, tűzet raktunk, sült a szalonna és a kolbász, ettünk-ittunk, és élveztük volna a kora tavaszi napsütést. Ám elkezdtek a felhők gyülekezni, megijedtünk, hogy eső lesz, de szerencsénkre a felhősödés csak átmeneti volt. A túra további részén szép napsütéses időnk volt.

Túránkat a zöld sáv jobb oldali ágán folytattuk, és e jelzést a sárga kereszt kiágazásáig követtük. Ott a csapat ketté vált, öten a zöld sávon haladtak tovább Nagykovácsira, és ott fejezték be a túrát. Tízen viszont bevállaltuk a hosszabb távot, mi a sárga kereszten a Fehér utat vettük célba. Ott a sárga sáv baloldali ágára tértünk rá, amely egészen Perbálig vezetett bennünket. Onnan a már reggel megismert 795-ös számú Volán járattal jutottunk vissza Budapestre. 

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Ez különösen a sárga sávnál volt nagyon jó, mert a legutóbbi ott jártunkkor, az erdő szélén nehezen találtuk meg a folytatást Perbál felé. 

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, az említett kis felhősödéstől eltekintve szép, napsütéses időt fogtunk ki. 

Az útviszonyok is nagyon kedvezőek voltak, az előző napok esőzései meg sem látszottak az erdei utakon, ösvényeken.

A túra egy hosszú, de nem túl nagy szintkülönbségű emelkedővel kezdődött, amelyen egy kicsit megizzadtunk, ezen túlmenően a túra során nehézség nem volt. 

Az Anna-vadászháznál több kirándulóval, túrázóval találkoztunk, egyébként elég csendes volt az erdő. 

A megtett távolság, a hosszabb utat választóknak (a kiírás szerint) kb. 14 kilométer volt. A túra során többször kellett kerítéssel lezárt területek között létrán átmászni – megoldottuk.  

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2021. május 29. 

Molnár Béla

Pilisszentkereszt-Dera-szurdok-Csobánka - 2020. június 06. 

2020. június 06-án a Pilis-Visegrádi hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas túracsapattal.

A túra teljesített útvonala: Pilisszentkereszt - Szurdok-tanösvény - Hosszú-hegy keleti lába (kék jelzés) – Szent-kút - Csobánka

Túravezető: Kecskeméti László 

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Pilisszentkeresztig, ahol a gyalogtúra kezdődött. 

A koronavírussal kapcsolatos járvány (kijárási korlátozás) idején a túrázás szünetelt. A járvány csendesedése, a korlátozások megszüntetése után ez volt az első túránk. 

Ahogy Pilisszentkereszten leszálltunk a buszról, azonnal egy koccintással üdvözöltük egymást. Jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy a túracsapat minden tagja egészségben túljutott a nehéz időszakon.

A kék sávon indultunk el, amely jelzés végig vezetett bennünket a Dera-patak szurdok völgyén. Ez a kis patak választja el egymástól a Visegrádi-hegységet a Pilistől, amely végül Szentendrénél ömlik a Dunába. 

Szép, hangulatos útvonalon haladtunk, a szurdokban sok - karanténból kiszabadult - természetjáróval találkoztunk. A szurdok alsó végén található parkoló tele volt autóval. Mi ott nem álltunk meg, tovább haladtunk a kéken, egészen a Szent-kúti elágazásig. Ott kettévált a csapat, fele folytatta a túrát Csobánka felé. Másik fele pedig (köztük én is) egy kis kitérővel felmentünk a Csobánkai Szent-kúthoz, ahol hosszabb pihenőt tartottunk. Végül mi is leballagtunk Csobánkára és ott szálltunk fel a Pomáz felé menő buszra. 

A Szent-kúton kívül több helyen is tartottunk rövid pihenőt, ahol ettünk, ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszokra. 

A jelzések (végig turistajelzések vezettek bennünket) a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. 

Az elmúlt napok esőzései a szurdokban való haladást megnehezítette, a parti részek nagyon csúszósak voltak. A mederben kevés víz volt, így a híd nélküli átkeléseket is könnyedén leküzdöttük. Az egyébként könnyen teljesíthető útvonal kicsit veszélyessé vált, de mindenki sikeresen túljutott rajta. 

A Dera patak felett romantikus hangulatot idéző fahidak sokaságán kell végig haladni az út során. Most, meglepetésünkre, az egyik híd összetörve, a mederben volt, az okát (természeti csapás, vagy emberi rombolás) nem tudjuk. Megjegyzem, hogy az összes híd eléggé megviselt állapotban van, mindre ráférne egy alapos karbantartás. 

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, szép, kora nyári napsütésben volt részünk. 

A megtett távolság kb. 9-10 kilométer volt, jelentős emelkedő nélkül.    

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2020. június 06. 

Molnár Béla

Csillebérc-Budaörs - 2019. november 23. 

2019. november 23-án a Csíki-hegyek környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Csillebérc – Piktortégla-üregek - Farkas-hegy – Vitorlázó emlékmű - Csíki-hegy - Huszonnégyökrös-hegy - Csíki csárda

Túravezető: Kecskeméti László

Létszám: 23 fő 

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra. 

A KFKI-tól aszfalton indultunk el. Megkerestük a piros sáv jelzést, amely az aszfalt utunkat keresztezte. Annak baloldali ágán haladtunk tovább a Piktortégla-üregek mellett, a Farkas-hegy felé. Mikor elértük a piros keresztet, arra tértünk rá. Ez utóbbi jelzést – a Csiki-hegyen át - a sárga keresztig követtük. Ott hat fő kivált a csoportból és leballagtak Budaörsre, és megkezdték a haza utat. 

Mi (17-en) a sárga kereszten haladtunk a sárga sávig, majd annak bal oldali ágára kanyarodtunk, és e jelzés elvezetett bennünket a Csíki csárdáig. Közben a sárga háromszögön felballagtunk a Huszonnégyökrös-hegyre is, ott pihenőt tartottunk és gyönyörködtünk a szép kilátásban. Lefelé jövet, a Tárogató utcán is végigmentünk, így a volt hétvégi telkemet is megmutattam a túracsapatnak. 

Farkas-hegyen járva megnéztük a felújított Vitorlázó emlékművet is. Fotóval örökítettük meg, hogy ott jártunk. Ahogy már eddig is tapasztaltuk, az emlékmű egy szélcsatornában van, ott állandóan fúj a szél, huzat van, a sapkákra vigyázni kell. 

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt, jelentősebb emelkedő nélkül. A távolság, és a szintkülönbség alapján könnyű túra volt.    

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak. 

Az időjárás kedvezett nekünk, egész nap gyönyörű, napsütéses időnk volt és az útviszonyok is jók voltak. Azért megjegyzem, hogy a fák között, ahova a nap nem tudott besütni, fázni is lehetett. 

A túra útvonalán több kirándulóval, túrázóval és sok kerékpárossal találkoztunk.    

A túra során három kisebb pihenőt tartottunk, mindegyik helyen ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk az út további folytatásához.  

Az erdő kezd téli színekbe öltözni, igaz, hogy hó még nincs, de a fák már csupaszok.  

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2019. november 23. 

Molnár Béla

Csillebérc – Magas-kő - Mária-szudok (Meteor-szurdok) - Budakeszi  2019. november 09. 

2019. november 09-én a Budai-hegységbe, a Magas-kői kőfejtő környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra. 

A túra teljesített útvonala: Csillebérc – Magas-kő – Makkosmária – Mária-szurdok – Budakeszi

Túravezető: Kecskeméti László

Létszám: 22 fő 

A szép számú csapattal, rövid betonúton (sárga kereszten) való gyaloglás után, a Fizikai Kutató Intézet mellett egy jelzetlen, de jól kitaposott, széles kerékpárútra tértünk rá, majd a sárga sáv jobb oldali ágán haladtunk tovább első állomásunk, a magas-kői kőfejtő, az elhunyt turisták emlékhelye felé. Az emlékhelyet és egy kopjafát 2010. nov. 6-án a BTSSZ által szervezett emléktúra keretében avatták fel. A kőfejtőhöz vezető út jól láthatóan ki van táblázva, könnyen megtalálható.

Az emlékhelyen (halottak napja környékén vagyunk) a Budapesti Természetbarát Szövetség szervezésében egy rövid megemlékezésre (koszorú elhelyezésére, gyertyagyújtásra) került sor. Ennek során mi is elhelyeztük a szakosztály koszorúját. 

A megemlékezést követően megkezdtük a program második szakaszát, azaz folytattuk a túrát. Visszatértünk a sárga sávhoz, és azon haladtunk tovább, majd balra, egy jelzetlen útra való letéréssel elértük Makkosmáriát. Ott, egy szaletli alatt pihenőt tartottunk, melynek keretében tüzet gyújtottunk az ott található, kiépített tűzrakó-helyen. Szalonna-, és kolbászsütés következett, elfogyasztottuk a hozott enni- és innivalónkat. Résztvevők összeírásával és pénzösszeszedéssel megkezdődött a december 12-ei évzáró vacsora szervezése is. 

A piknikezést követően a csapat egy része Makkosmáriáról, a templom mellett induló, Makkosi úton, a legközelebbi buszmegálló felé vette az irányt – nekik elég volt ennyi. Néhányan (egy kicsit hosszabb útvonalon) a Normafa felé indultak el, ők ott fejezték be a túrát. A többiek (velem együtt 11-en) a zöld keresztet követve, a Mária-szurdokot kerestük meg és azon haladtunk Budakeszi felé. Onnan  (a Dózsa György térről) 9-en a 22/A busszal tértünk vissza Budapestre, ketten – a szemerkélő eső ellenére – még tettek egy kerülőt a Mammut fenyők felé. 

A Mária-szurdokban most jártunk először. Meglepő, hogy Makkosmáriát már számtalanszor, több irányból is körbejártunk, de a Normafától jövő zöld keresztre – Budakeszi irányába - sosem tértünk rá. Pedig egy nagyon hangulatos szurdokvölgyet ismertünk meg. November lévén, esős napokat követően jártunk ott, párás, nyirkos volt minden. Száraz időszakban kedvező klímájú, csodálatos túraútvonal lehet. Az út során – elég hosszan - hétvégi telkek mellett haladtunk, amelyeken sok forgalomból kivont gépjárművet láttunk. Szinte már roncstemető méretet öltöttek. A szurdokból kiérve – már sík területen - de még jóval az aszfaltos út előtt található egy ősi Kegyhely, a Mária-szikla. 

A túra teljes útvonalát figyelembe véve, túrázóval alig találkoztunk, a Magas-kői Emlékhely viszont megtelt a megemlékezés időpontjában. 

Az útviszonyok jók voltak, annyi eső sem ma, sem az előző napokban nem esett, hogy az utak állapotát negatívan befolyásolja. Csillebércről indultunk, gyakorlatilag végig völgymenetben haladva, könnyen teljesíthető, rövid túra volt. A szurdokban, néha sárt is kellett taposni, de azt is leküzdöttük. 

A túra - a végig kitartóknak is - 10 kilométer alatti, összességében könnyű, kellemes séta volt. 

A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszokat ismertük, többször jártunk már arrafelé.  

Az utóbbi hetekben az erdők szép színt kaptak. Most viszont már a színek kezdenek kopottá válni. A levelek erőteljesen hullnak, az utakat vastagon takarja az avar.  

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2019. november 09. 

Molnár Béla

Adyliget - Kecske-hát - Nagykovácsi - 2019. október 26.

2019. október 26-án a Kecske-hát környékén megtartott gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt. Onnan a 61-es villamossal és a 63-as busszal jutottunk el Adyligetre, a túra kezdő helyszínére.  

A túra teljesített útvonala: Adyliget - Petneházy-rét – Kecske-hát – Vörös-pocsolyás-hát -  Nagykovácsi

Túravezető: Fórián Istvánné és Molnár Béla 

A szép számú csapattal (20 fő) aszfalton, a Petneházy-rét irányába futó piros kereszten kezdtük a túrát, addig követtük e jelzést, amíg a piros sávot el nem értük. Onnantól annak jobb oldali ágán haladtunk tovább (egy rövid jelzetlen szakasz beiktatásával), fel a Kecske-hátra, majd tovább a Vörös-pocsolyás-háton keresztül Nagykovácsira.

Az eredeti kiírás szerint a Kecske-háton kettévált volna a csapat. Akik csak rövid távot vállalnak, onnan a piros kereszten leballagnak Remeteszőlősre, és ott buszra szállnak. A hosszabb túrára vállalkozók pedig tovább mennek a piros sávon. Majd az abból balra kiágazó piros háromszögön haladnak tovább a Csergezán kilátó felé, és onnan jutnak le Nagykovácsiba. A csapat úgy döntött, hogy ne váljunk ketté, hanem válasszunk egy köztes megoldást. Jó ötlet volt.  

A túrán két alkalommal tartottunk hosszabb pihenőt. Ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez. 

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt. A túra első felét gyenge hegymenetben, a másik felét pedig völgymenetben tettük meg. Az emelkedő egy kicsit nehezített rajta, és néhol köves terepen haladtunk, de összességében könnyű túra volt.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszt pedig jól ismertük. 

Az időjárás kiváló volt. Egész nap szikrázó napsütésben volt részünk. Napozni is lehetett. 

Az útviszonyok jók voltak, jelentős eső olyan régen volt, hogy már nem is emlékezünk rá, így mindenhol száraz úton járhattunk. 

A gyülekező helyek tele voltak túrára indulókkal, de a mi útvonalunkon néhány kerékpározón kívül alig találkoztunk valakivel.  

Egyes erdőrészek már nagyon szép színekben pompáznak. Láthattuk, hogy az őszi erdő milyen csodálatos. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2019. október 26.  

Molnár Béla 

Dobogókő - 2006. szeptember 23.

2006. szeptember 23-án a Pilis-hegységbe, Dobogókő környékére szervezett túrán vettem részt.

A túra teljesített útvonala: Kétbükkfa-nyereg - Dobogókő - Zsivány-sziklák - Mária-pad - Hármasforrás-völgy – Pilisszentkereszt

Túravezető: Nagy Imre 

Találkozás az Árpád-híd budai hídfőjénél lévő busz-pályaudvaron volt.

A csoport egyik része Dobogókőig ment a busszal, és ott várta be a többieket, akik leszálltak Kétbükkfa-nyeregnél, és gyalog (erős tempóban) tették meg a Dobogókőig vezető utat. Innentől, egy kis erősítő-frissítő magunkhoz vétele után, együtt haladt a túra összes résztvevője. Útközben - elvégre Dobogókőn járunk - a Föld szíve-csakrájánál energiával feltöltődtünk (mi legalábbis bíztunk benne), és úgy indultunk tovább.

A Zsivány-sziklák mellett elhaladva jutottunk el Mária padig, ahol pihenőt tartottunk. Ott ebédeltünk, hátizsákból, szalonnasütési lehetőséggel. Továbbá itt emlékeztünk meg volt túratársunkról, az egy éve elhunyt Szüllő Lászlóról, túránk névadójáról, aki az elmúlt év szeptemberében ezen az útvonalon volt velünk utoljára gyalogtúrán. Ebből az alkalomból – volt túratársunk emlékére – a szakosztályvezetéstől mindenki emléklapot kapott.

Mária padtól továbbindulva, a Hármasforrás-völgyön át jutottunk el Pilisszentkeresztig, ahol a „Felső kocsmában” zártuk a túrát. Rövid pihenő, és egy-egy sör, üdítő elfogyasztása után, Volán busszal visszaindultunk Budapestre. 

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2006. szeptember 23.    

Molnár Béla

Adyliget - Kecske-hát - Nagykovácsi - 2019. október 26.

2019. október 26-án a Kecske-hát környékén megtartott gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt. Onnan a 61-es villamossal és a 63-as busszal jutottunk el Adyligetre, a túra kezdő helyszínére.  

A túra teljesített útvonala: Adyliget - Petneházy-rét – Kecske-hát – Vörös-pocsolyás-hát -  Nagykovácsi

Túravezető: Fórián Istvánné és Molnár Béla 

A szép számú csapattal (20 fő) aszfalton, a Petneházy-rét irányába futó piros kereszten kezdtük a túrát, addig követtük e jelzést, amíg a piros sávot el nem értük. Onnantól annak jobb oldali ágán haladtunk tovább (egy rövid jelzetlen szakasz beiktatásával), fel a Kecske-hátra, majd tovább a Vörös-pocsolyás-háton keresztül Nagykovácsira.

Az eredeti kiírás szerint a Kecske-háton ketté vált volna a csapat. Akik csak rövid távot vállalnak, onnan a piros kereszten leballagnak Remeteszőlősre, és ott buszra szállnak. A hosszabb túrára vállalkozók pedig tovább mennek a piros sávon. Majd az abból balra kiágazó piros háromszögön haladnak tovább a Csergezán kilátó felé, és onnan jutnak le Nagykovácsiba.

A csapat úgy döntött, hogy ne váljunk ketté, hanem válasszunk egy köztes megoldást. Jó ötlet volt.  

A túrán két alkalommal tartottunk hosszabb pihenőt. Ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez. 

A megtett távolság kb. 10 kilométer volt. A túra első felét gyenge hegymenetben, a másik felét pedig völgymenetben tettük meg. Az emelkedő egy kicsit nehezített rajta, és néhol köves terepen haladtunk, de összességében könnyű túra volt.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszt pedig jól ismertük. 

Az időjárás kiváló volt. Egész nap szikrázó napsütésben volt részünk. Napozni is lehetett. 

Az útviszonyok jók voltak, jelentős eső olyan régen volt, hogy már nem is emlékezünk rá, így mindenhol száraz úton járhattunk. 

A gyülekező helyek tele voltak túrára indulókkal, de a mi útvonalunkon néhány kerékpározón kívül alig találkoztunk valakivel.  

Egyes erdőrészek már nagyon szép színekben pompáznak. Láthattuk, hogy az őszi erdő milyen csodálatos. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2019. október 26.  

Molnár Béla 

2017. május 06-án a Pilis-hegységbe, a kevélyek környékére szervezett túrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal. 

Túravezető: Németh Károly 

Az Árpád-híd Budai hídfőjétől indult a Volán 840-es számú járata, amely elvitt bennünket a túra kezdő helyszínére, Ürömre. A Templom téri megállónál szálltunk le, és indultunk a nagy kalandra, a kevélyek megmászására.  

Az Ürömi tanösvényen kezdtük a túrát, amely Üröm és környékének természeti és kulturális értékeit mutatja be. A településen belül enyhe emelkedőn haladtunk, majd elértünk az Ürömöt Budakalásszal összekötő országútra. Ezen addig haladtunk, amíg el nem értük a Csillaghegyről jövő piros sávot. Ettől kezdve ez a jelzés vezetett bennünket a Kevély-nyeregig. Több kilométeren (Puszta-hegyen, Kő-hegyen, Ezüst-kevélyen, Nagy-Kevélyen) át küzdöttünk a húzós emelkedővel. Közben egy elhagyott kőbányában pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk és erőt gyűjtöttünk a további nehézségek leküzdéséhez.

Rövid időre megálltunk a Nagy-Kevély szikláinál is, melyekről gyönyörű kilátás van a környező településekre, erdőkre, hegyekre. Szemet gyönyörködtető panoráma tárult elénk.

A hegy egy erre alkalmas tisztásán szépen megépített szaletli is található, az alatta lévő padokkal körülvett asztal kényelmes pihenést, kulturált étkezési lehetőséget biztosít a fáradt turistának. Nem elhanyagolható szempont, hogy az eső ellen is védelmet nyújt.

A Nagy-Kevélyről már egy kicsit barátságosabb útvonalon haladtunk a Kevély-nyereg felé. Ott is találtunk egy szaletlit, asztallal és padokkal. Az újabb pihenő után megkerestük a kék sávot, és a Redlinger Adolf úton megkezdtük a leereszkedést az Egri csillagok forgatásához épített díszletvárhoz. A film forgatásakor a környék rét és mezőgazdasági hasznosítású volt, ma viszont a völgyet már tövises cserjék nőtték be. A filmet a mai körülmények, terepviszonyok között nem lehetne leforgatni.

A várat csak díszletnek építették, de maradandónak bizonyult. Így viszont, tekintettel a nagy érdeklődésre, célszerű lenne, ha a turistajelzések útvonalába is bekapcsolnák.

A várat az Egri csillagok forgatása után még több magyar filmhez is használták forgatási helyszínül, pl.: Mennyei seregek, Gyula vitéz télen-nyáron, Sztrogoff Mihály, Rab ember fiai, Angyalbőrben, Magyar vándor, stb.

A vár körbejárása, fotózása és egy kis pihenő után egy jelzetlen úton megindultunk túránk végső állomása, Pilisborosjenő felé. Ezen az úton haladva balkéz felől értük el a Teve-sziklát, ami arról kapta a nevét, hogy egy bizonyos szögből nézve tevét, pontosabban dromedárt formáz. 

A Teve-szikla után újra találkoztunk a kék sávval, amely Pilisborosjenőig vezetett bennünket. A Kossuth téri buszfordulóban vártuk meg, a már délelőtt megismert 840-es viszonylatszámú Volán járatot, amellyel visszatértünk Budapestre.  

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A túra teljes útvonalán, de különösen a jelzetlen szakaszokon nagy segítségünkre volt Gábor, a túravezetőnk ismerőse. Ő, mint Pilisborosjenői lakos alapos ismerője a kevélyek környékének.

Az időjárás csodálatos volt. Egész nap gyönyörű napsütésben túrázhattunk, és a tűző napnak ereje is volt. Az előző napok esőzéseinek alig lehetett nyomát találni. 

A túra során több kirándulóval és túrázóval, egész iskolás osztállyal is találkoztunk. A Nagy-Kevély szikláiról sokan gyönyörködtek a nem mindennapi látványban.

Más túraútvonalakhoz képest kellemes meglepetés volt, hogy a terület gazdája részletes ismertető táblákat helyezett el minden nevezetesebb helyre, a túra teljes útvonalán.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. május 06.

Molnár Béla

2017. március 25-én a Pilis-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Hosszú-hegy – Fagyos katona - Peres-hegy - Szent-kút – Pilisszentkereszt

Túravezető: Németh Károly

Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel indult a csapat Pomázra (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.

Már Pomázon meglepetés ért bennünket, annyi bakancsos turista akart a dobogókői buszra felszállni, hogy két mentesítő járatot is indítani kellett. Megjegyzem, hogy a kialakult helyzethez gyorsan reagáltak a közlekedésiek – piros pontot érdemelnek. A mi buszunk Dobogókőig meg sem állt.

A Matyi-büfé környékén lévő asztaloknál rögtön pihenőt tartottunk, gondolván, hogy a hozott ételt-italt ne kelljen tovább cipelni. (A büfé egyébként zárva volt.) Ezen kívül még a Szent-kútnál tartottunk hosszabb pihenőt, ahol elfogyasztottunk mindent ami Dobogókőn megmaradt. Közben kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is. A Szent-kúttól néhány (feltehetően) helybéli hatalmas ballonokkal és palackokkal szállította a vizet. A friss forrásvízből mi is megtöltöttük a kiürült palackjainkat.

A továbbiakban a túrát két csoportban folytattuk. A többség (16-an) a kiírás szerinti hosszabb távot választotta. Heten viszont (köztük én is) úgy gondoltuk, hogy elég lesz a rövidebb útvonal is, és Pilisszentkeresztet vettük célba. Amint leértünk a településre, már jött is a busz és megkezdtük a hazafelé utat. 

A tavaszi erdő szépségéből még nem sokat láttunk. Az aljnövényzet már kezd zöldülni, itt-ott egy-egy virág is előbújt, de az erdő még nagyon kopasz volt.

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Szép, napsütéses időt fogtunk ki. Az útviszonyok járhatóak voltak, de néhány helyen dagonyában tapostunk. A Kopasz-hegy és a Szent-kút között, közel egy kilométeres távon, szurdok-szerű útvonalon haladtunk, amely nagyon köves volt, de szerencsésen túljutottunk azon is.

A tengerszint felett 700 méter magasan lévő Dobogókőről gyakorlatilag végig lefelé vezetett az útvonal. Véleményem szerint, a mi rövid távunk, könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt, a köves útszakaszon vigyázni kellett.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. március 25.

Molnár Béla 

2017. február 25-én a Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Budakeszi - Mamutfenyők (Pászty Gyula pihenő) – Telki országút – Katonasírok – Vörös-pocsolyás-hát – Kopasz oldal - Nagykovácsi

Túravezető: Németh Károly

Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan a 22/A jelű busszal jutottunk el Budakeszire, a túra kezdő helyszínére. A busz végállomásánál messziről észrevettük a zöld kereszt jelzést. Azt követve, a településen tett rövid séta után elértünk a Mamutfenyőkhöz. Pazar látvány a két hatalmas, több mint 100 éves fakülönlegesség. A fák környezete is szépen, rendben van tartva. Erdei asztalok és padok is találhatóak a fák közelében. Ott rövid pihenőt tartottunk, ettünk, ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga. Majd folytattuk a túrát az ismert jelzésen. Kicsit sáros, de járható volt az út. Egy lovastanya mellett kiértünk a Telki felé vezető országútra. A csapat ott ketté vált. Tízen úgy gondolták, hogy elég volt, megkeresték a buszmegállót, és indultak hazafelé. A többség (velem együtt) megkezdte, még mindig a zöld kereszten, a nagy menetelést Nagykovácsi felé.

A túrának ebben a szakaszában hosszú emelkedőt kellett leküzdeni. A nap sütött, az út emelkedett, jól megizzadtunk. Szerencsére a hegymenetben jól járható utak voltak. Az addig tapasztalt sáros, latyakos erdei utak ott már felszáradtak.

A második pihenőt a hegymenet végén, a Katonasíroknál tartottuk. Ezen a helyen állítottak emléket a „Budai kitörés” során életüket vesztett német katonáknak.  

Tovább haladva elértük a piros háromszöget, melynek jobboldali ágán folytattuk a túrát. Ott már újra sárban dagonyáztunk, néha még havat és jeget is találtunk az úton. Áthaladtunk a Vörös-pcsolyás-háton, végül a piros sáv baloldali ága vezetett le bennünket Nagykovácsiba.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól követhetőek voltak.

Az időjárás csodálatos volt, az elmúlt napok borús, ködös nappalai után felüdülés volt a szép napsütéses idő.   Az erdő tele volt túrázóval és kirándulóval. Egy teljesítménytúra is ezen az útvonalon haladt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2017. február 25.

Molnár Béla

2016. október 22-én a Budai-hegységbe, Anna-vadászház környékére szervezett, gombaszedő túrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.

A bejárt útvonal: Hidegvölgyi Erdészház - Anna-vadászház - Apatóczky-liget - Nagykovácsi

Túravezető: Németh Károly

Széna téren volt a találkozó, onnan a 795-ös számú Volán járattal mentünk a Hidegvölgyi Erdészházig, ahol a túra kezdődött. Kezdésnek sétáltunk egyet az erdészház parkjában, ahol havonta egyszer „Erdei Piac”-ot is tartanak. Az egyik túrát (csupán kíváncsiságból) érdemes volna egy ilyen a napra szervezni. Az erdészlak oldalában, egy valamikori vadvédelmi kerítés maradványai mellett, északi irányban indulva, a zöld háromszöget követtük a túra elején. Egy szép réten álló hatalmas fa mögött megtaláltuk a kiágazó sárga keresztet, ettől kezdve ezen haladtunk, amely egy kellemes ösvényen elvezetett bennünket egy sóderos erdei útig – a zöld keresztig. Mi ennek a jelzésnek a jobb oldali (emelkedős) ágára tértünk rá. A szintkülönbséget leküzdve, eljutottunk az Anna-vadászházig. Ott pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, és élveztük a késő őszi napsütést. Közben megtekintettük Csergezán Pál festőművész (a természet festőjének) síremlékét is. Kiosztásra került a következő két túra írásos anyaga, és megbeszéltünk néhány kapcsolatos kérdést. 

Túránkat a zöld sáv jobb oldali (északi) ágán folytattuk, és e jelzés Nagykovácsiig vezetett bennünket. A túra zárására, a templom- és buszmegálló közeli Levendula vendéglőben került sor. Némi fogyasztás után a 63-as busszal visszatértünk Budapestre. 

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Az időjárás csodálatos volt. Egész nap gyönyörű napsütésben túrázhattunk, és a tűző napnak ereje is volt. Az előző napok esőzéseinek alig lehetett nyomát találni. Csak néhány helyen kellett a sarat kerülgetni.

A túra során több kirándulóval, túrázóval is (gyalogossal és kerékpárossal egyaránt) találkoztunk.

Túra közben a gombákra is figyeltünk. Néhány lelkes túratársnak sikerült is pár szatyorral összeszedni. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.

Budapest, 2016. október 22.

Molnár Béla 

2016. szeptember 24-én egy többször végigjárt, ismerős útvonalra szervezett túrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

Túravezető: Németh Károly 

A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.

Rövid betonúton való gyaloglás után - mielőtt beértünk volna az erdőbe - a Fizikai Kutató Intézet mellett egy jelzetlen, de jól kitaposott útra tértünk rá. Ahogy elértük a sárga sávot, annak jobb oldali ágán haladtunk tovább első állomásunk, a magaskői kőfejtő felé. Már útközben is gyűjtöttük a száraz fát, így megérkezésünket követően azonnal nekiláttunk tüzet gyújtani az ott található, kiépített tűzrakóhelyen. Szalonna-, és kolbászsütés következett, elfogyasztottuk a hozott enni- és innivalónkat. Közben kiosztásra került a szakosztály következő rendezvényének írásos anyaga is.

A piknikezést követően a sárga sávon (és egy rövid jelzetlen úton) folytattuk a túrát Makkosmária felé, majd onnan tovább a piros sávon Virágvölgyig. Ott kettévált a csapat. Egy része úgy gondolta, hogy elég volt, és a piros kereszten Budakeszi (Keceli borozó) felé vette az irányt. Nyolcan viszont még tovább szerettük volna élvezni a jó levegőt, a természet szépségét. A sárga sávon haladva a Szépjuhásznét vettük célba. Ott a túrát mi is befejeztük, és a 22-es busszal visszatértünk a Széll Kálmán térre. 

A túra útvonala - a széles kocsiutak, és a keskeny ösvények is - szárazak, jól járhatóak voltak. Szép, őszi időt fogtunk ki, a napnak ereje is volt, az emelkedőkön izzadni is lehetett. 

A jelzések jól láthatóak, és követhetőek voltak, a jelzetlen útszakaszokat ismertük, többször jártunk már arrafelé. Az egész túra olyan útvonalon haladt, amelyhez térképre sem volt szükségünk. 

A megtett távolság, a végig kitartóknak is 10 kilométer alatt volt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel nehezítve. Összességében könnyű túra, kellemes séta volt.   

A jó időnek köszönhetően sokan kilátogattak a természetbe. Több kisebb túrázó csoporttal, futóval, kiránduló családdal találkoztunk. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2016. szeptember 24. 

Molnár Béla

2016. május 28-án a Budai-hegységbe, a Hidegvölgyi-erdészlak, Főkúti-forrás környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal. 

A túra teljesített útvonala: Hidegvölgyi-erdészlak - Erzsébet-puszta - Váradi-tanya - Mézes-hegy – Főkúti-forrás – Kálvária-hegy - Biatorbágy

Túravezető: Németh Károly 

Széna téren volt a találkozó, onnan indultunk Volán busszal a Hidegvölgyi erdészházig, ahol a túra kezdődött. Kezdésnek megnéztünk egy fenyőfának álcázott erősítő-átjátszó tornyot is, melyet csak azért nem fotóztam le, mert eléje helyeztek egy mobil WC-t, és így nekem már nem tetszett. (Persze tudom, hogy valahova azt a WC-t is el kellett helyezni.)

A túra teljes hosszán a zöld háromszög vezetett bennünket. Érintettük Erzsébet-pusztát, és a Váradi-tanyát, majd a Mézes-hegy után beérkeztünk Pátyra, ahol kereszteztük a Budakeszi felé vezető aszfalt utat. A túra során két alkalommal kerítéssel is találkoztunk, melyet mindkét esetben létrán küzdöttünk le. A Mézes-hegyi buszmegálló után kb. 500 métert még együtt haladtunk, és egy erdei asztalnál (padoknál) pihenőt tartottunk.

A pihenő végén négyen úgy döntöttek, hogy nekik elég volt a túrából, visszamentek a buszmegállóhoz, és megkezdték a hazafelé utat. Hatan viszont tovább indultunk Biatorbágy felé. Útközben frissítettük magunkat a Főkúti-forrás vízéből. A forrás előtt szerettük volna megtekinteni a „Nimfák” tiszteletére állított emlékkő együttest is, azonban az emlékoszlop felső (leglényegesebb) részét, amelyen a felirat is volt, már nem találtuk. (2015 februárjában még megvolt.) Továbbhaladva a zöld háromszögjelzésen, a Kálvária-hegyen keresztül Biatorbágyra értünk. Átmentünk az autópálya alatt, majd egy vendéglőt is meglátogattunk, végül vonattal megkezdtük a hazafelé utat. 

A jelzések a túra teljes útvonalán ellentmondásosak voltak, el lehetett igazodni rajtuk, de néhány elágazásnál hiányosnak találtuk, keresni kellett az irányt. 

Az időjárás csodálatos volt, reggel még felhők kísértek bennünket, de később kitisztult az ég, és szikrázó napsütésben túrázhattunk. Nagyon meleg, párás idő lett. 

A túra dimbes-dombos, de jelentősebb emelkedő nélküli útvonalon vezetett, az útviszonyok végig jók voltak. 

Az erdő a túra teljes útvonalán csendes volt, összesen egy kiránduló csapattal, és néhány magányos túrázóval, gombaszedővel találkoztunk. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2016. május 28. 

Molnár Béla

2011. február 19-én a Budai-hegységbe, Zsíros-hegy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

A túra teljesített útvonala: Hidegkúti út (Solymár, Kökörcsin utca) - Középső-Jegenye-völgy - Kerek-hegy - Zsíros-hegy - Muflon itató - Antónia-árok - Villa Negra - Pilisszentiván

Túravezető: Nagy Imre 

Találkozás a Moszkva téri Metró kijáratnál volt, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több turistacsoport is gyülekezett. Onnan az 56-os villamossal, majd a 64-es busszal jutottunk el Solymár, Kökörcsin utcáig, a gyalogtúra kezdő pontjához.

A sárga sávon indultunk el a Középső-Jegenye-völgyben. Hosszú, igen erős emelkedőn haladtunk el a Kakuk-hegy oldalában, átmentünk a Kerek-hegyen, de a 419 méter magas csúcsot kihagytuk. Közben balról a kék sáv is becsatlakozott hozzánk, majd elértük Nagykovácsi szélső házait, azaz, fent voltunk a Zsíros-hegyen, ahol már bejött a zöld sáv is. Itt leltünk rá a „Muflon Itató” nevű vendéglőre, melynek a kerthelységében, a szabadtéri asztalokra-padokra letáboroztunk, ettünk-ittunk, és némi fogyasztásra a vendéglőbe is betértünk. Megbeszéltük az elkövetkező idők teendőit, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is. Tovább indulva, a csapatból ketten a zöldön Solymár felé vették az irányt, míg a többiek a már megismert, együtt haladó kék, sárga, és zöld jelzésen haladtunk tovább az Antónia-árok felső bejáratáig. Onnan a csapat egy része leballagott Nagykovácsiba, míg a többiek (velem együtt kilencen) Pilisszentiván felé vettük az irányt. Végig haladtunk (a sárgát követve) az Antónia-árok hangulatos útvonalán, majd ahogy a szurdok alsó kijáratát elhagytuk, becsatlakozott a piros sáv, amely egy rövid útszakaszon együtt haladt a sárgával. Amint áthaladtunk egy kerítésen, melyen létra és forgóajtó is volt, a piros - amely ezen a részen egy „U” alakot ír le - ismét elhagyta a sárgát, balra elkanyarodott. Mi a továbbiakban a piros jelzést követtük egészen Pilisszentivánig. Közben az Ördögtorony közelében lévő erdei padoknál, asztaloknál tartottunk egy rövid pihenőt. Ott igen meglepő, (és nagyon felháborító) dolgot láttunk. A kiépített tűzrakó helyen, részben elégve találtunk két padot is. Biztos nem talált száraz fát a Barma, a padok pedig kéznél voltak. Továbbhaladva, a Villa Negra vendéglő (futballpálya) mellett elhaladva elértük a Sörpatikát, ahol egy kis időt még eltöltöttünk, majd Volánjárattal elindultunk Budapest felé. 

A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, túrázóval, kirándulóval alig találkoztunk. 

A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak. 

Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Egész nap ködös, párás idő volt, de az esőt megúsztuk. A télies ruházat viszont nagyon jól esett. 

Az útviszonyokról annyit, hogy amerre csak mentünk mindenhol nagy sár volt, a bakancsunkra kilónyi mennyiség tapadt. Ez alól kivétel volt (meglepetésünkre) az Antónia-árok, amelyben száraz, nagyon jó úton haladhattunk. A Zsíros-hegy környékén még hófoltokat is találtunk.  

A megtett távolság kb. 9-10 kilométer volt, az elején egy hosszú, húzós emelkedővel, ettől eltekintve könnyű túra volt, és ezt még a sáros út sem tudta érdemlegesen befolyásolni.  

A túrán készült képek a honlapról elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2011. február 19. 

Molnár Béla

Bejegyzés s Röck Vasas blogjába